90%-10%

Eléggé ambivalensek az érzéseim a rádiózással kapcsolatban, ha lehetek őszinte. Alapvetően nem hallgatok rádiót, egyetemi tanulmányaim óta igyekszem kicsit több energiát fordítani ennek a médiumnak a megismerésére, több-kevesebb sikerrel. Ahogy látom, mint a legtöbb médiumnak, a rádiónak is erősen átveszi a helyét az internet, főleg a fiatalabb korosztályban. Mások is leginkább háttérzajnak használják, nem is annyira információszerzés céljából. Véleményemből adódóan tehát különösképpen nem látom értelmét olyan kisközösségi rádiók alapításának, amik csak 1 km-es körzetben foghatók. Ugyanakkor nem akarom lebecsülni a kisebb közösségeket, ugyanúgy igénylik az őket összetartó, szocializáló csatornákat, mint a nagyobb közösségek. Sőt, számukra van igazán értelme működtetni egy ilyen kis rádiót: minden számukra fontos téma elérhető, érinthető, a modernizáció érzését nyújtja.
Ami itthon szerintem nagyon dicsérendő az az, hogy nincsenek politikai rádiók, ellentétben nyugattal. Ezek a kisközösségi rádiók lehetőséget nyújtanak a fiataloknak is, kreatív és sok gyakorlatot igénylő feladat lehet egy rádió vezetése. Teljesen sajátos, a szerkesztők saját ízléséhez igazított, érdekes… Olyan, amire a hazai médiának szüksége van. Nagyon hiányolom az egyediséget az itthoni rádiópalettából, talán ha egy kicsit többen szereznek tudomást az ilyen pályázati lehetőségekről, mint amit a cikk is említ, az igény is nagyobb lenne rájuk.
Az egyik szemináriumomon idén indítunk egy internetes rádiót, valamint több ismerősöm is foglalkozik ezzel a műfajjal. Ha valami, akkor ez egy nagy lehetőség a rádiózás fellendítésére. Kíváncsi vagyok, hogy mi hogyan fogjuk megvalósítani ezt a csatornát. Valami különlegeset, újat akarunk létrehozni, mást képviselni, mint a „szürkék”. Sok a kiaknázatlan lehetőség, remélem, tudunk élni velük.

„Zane Ibrahim, a dél-afrikai Bush Radio vezetője egy közösségi rádiós konferencián feltette a költői kérdést: „Egy közösségi rádió mekkora részben közösség, illetve rádió? 90% közösség, 10% rádió” – válaszolta sokak meglepetésére. „Ne népszerű légy, hanem szükséges” – mondta. „Az érdekes műsorok, jó műsorszerkezet, tehetséges műsorvezetők alapvető hozzávalók. Egyes közösségi rádiók odáig mennek, hogy profi műsorvezetőket szerződtetnek legfontosabb műsoraikhoz. Ők talán nem értik a lényeget. A közösségi rádió egyik lényege, hogy a hibázás lehetőségét is magába foglalja.” 

A közösségi rádiózásban az a legbájosabb, hogy valóban a közösségről szól a közösségnek. Igényt teremt saját magára az egyediségével és hozzájárul egy színesebb, érdekesebb médiapaletta létrehozásához. Esélyt ad arra is, hogy az, aki nincs közel a tűzhöz is megmutathassa, mire képes. Túl kicsi ez a szakma ahhoz, hogy valaki valamilyen előny nélkül sokra vihesse, bármilyen tehetséges is.
Az ORTT kezdeményezése nagyon jó, nagyon hasznos, a feltételek lazításával talán értelme is lenne. Ha választanom kellene, hogy melyiket valósíthatom meg, valószínűleg a netrádiót választanám, a könnyebb elérhetőség miatt, viszont ha egy számomra fontos közösségről lenne szó, belevágnék egy kisközösségi rádió működtetésébe is. Remélem, hogy nem hal el a szakma, kilép a sokaknak csak háttérzajul szolgáló médium szerepéből és kreativitással, fiatalossággal, új lendülettel teremt magának nagyobb létjogosultságot a médiában.